Integrált kranioszakrális terápia
A kranioszakrális terápiáról Thomas Attlee DO, RCTS szemszögéből
Egyre többet lehet manapság olvasni erről a gyengéd ugyanakkor nagyon hatásos terápiáról. Ezen belül a biodinamikus vonulat egyik angliai képviselője Thomas Attlee az angol College of Cranio-Sacral Therapy (CCST) intézmény alapítója és igazgatója. Az általa képviselt elveket, gondolatokat szeretném most megosztani az olvasókkal.
Thomas intézménye 1986-ban alakult meg, mindenre kiterjedő, professzionális képzést biztosít, magas színvonalon, több, mint 30 éves szakmai tapasztalattal rendelkező kranioszakrális terapeuta oktatókkal.
Thomas a meghívásomra 2017-Márciusában tartott egy sikeres Budapesti bemutató napot, ennek köszönhetően elindult egy 2 éves – az angol intézetnek megfelelő – kranioszakrális terapeuta képzés Magyarországon.
A cikkben a kranioszakrális terápia megközelítéseit fogom bemutatni:
- A kranioszakrális terápia megközelítése a CCST-nél
- Egyetemes energiamező
- Ritmikus mozgás
- Az élő mátrix
- Biomechanikai modellek
- Kvantumfizikai megközelítés
- Anatómia, élettan, patológia
- A kranioszakrális rendszer
- Kölcsönhatás
A kranioszakrális terápia megközelítése a CCST-nél
A képzés alapkövét William Sutherland munkássága jelenti. Sutherland, amikor 1899-ben oszteopátiát tanult a Missouri állambeli Kirksville-ben, egy emberi koponyát megvizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a csontok rendszere úgy van kialakítva, mintha mozgásra termett volna, felismerte, hogy a koponya nem fejlődött volna ilyenné, ha a csontjai nem mozognának. Utánajárt elképzelésének, saját magán és másokon kísérletezve rátalált egy finom, ritmikus mozgásra, ami összehúzódásként és tágulásként nyilvánul meg nem csak a koponyában, hanem az egész testben.
Mint oszteopata, mechanikus, a csontokra összpontosító nézőpontból indult ki, de ahogy élete folyamán folytatta kutatásait, rájött, hogy a mozgás, amit érzékel, nem kifejezetten a csontokhoz, membránokhoz, vagy folyadékokhoz kötődik, hanem a természet mélyreható erői hozzák létre – mindez része a biodinamikus erők tág mezejének, ami az egész univerzumot áthatja. Sutherland ezt az erőt az “élet lélegzetének” nevezte el.
Egyetemes energiamező
2013-ban Peter Higgs professzor elnyerte a Nobel-díjat egy olyan gondolatért, amelyet először 1964-ben vetett fel, és amelynek kísérleti bizonyítékát a CERN svájci laboratóriumában végül 2012-ben találták meg. Higgs professzor feltevése szerint a teljes világegyetemet egy láthatatlan mező hatja át.
A kranioszakrális integrációban szintén érzékeljük ezt az egyetemes mezőt, azt az összetett mátrixot, amelynek keretein belül a földi élet is létrejött.E természeti erők a testben ritmikus mozgás formájában érzékelhetőek.
Ritmikus mozgás
A kranioszakrális terápia egyik kulcsfogalma a ritmikus mozgás. Az életnek sok ritmusa van – artériás pulzus, légzés, stb. – a kranioszakrális terápián belül azonban három, a kraniális koncepció alapját képző ritmust különítünk el – kranioszakrális ritmus, középhullám, hosszú hullám.
Ezek nagyon finom mozgások, rendkívüli finomságuk miatt, előfordulhat, hogy valaki kételkedik e mozgások létezésében, azonban már sikerült ezeket a ritmusokat filmen rögzíteni.
Az 1950-es években William Seifriz, a Pennsylvaniai Egyetem botanikaprofesszora filmre vette és bemutatta, hogy minden létformában kifejeződik ez a finom, ritmikus mozgás.
Az élő mátrix
A ritmusos mozgással végzett munka a kraniális megközelítés fontos jellemzője, de a kraniális munka végső soron nem csak a ritmusos mozgásról szól. Sokkal többről.
James Oschman, a neves biológus és fiziológus a testet koherens, élő mátrixnak tekinti. A kranioszakrális terápiában ezzel az élő mátrixszal teremtünk kapcsolatot, azaz kvantumszinten lépünk interakcióba a testtel.
A kranioszakrális folyamat egyik alapvető alkotóeleme az energiamezők helyreállítása és egyensúlyuk visszaállítása.
Oschman olyan kutatásokról is beszámol, amelyek kimutatták a terapeuta kezéből áramló energia energiamezőkre gyakorolt terápiás hatását.
Biomechanikai modellek
A kranioszakrális terápia biomechanikai modelleket alkalmazó ágai hagyományosabb, fiziológiai megközelítéssel írják le a kraniális rendszert. Ez is hasznos, különösen azok számára, akik hagyományosabb magyarázatot keresnek, amivel könnyebben tudnak azonosulni. Végső soron azonban, bár megállapításai érvényesek, ennek a megközelítésnek megvannak a korlátai, mivel nem nyújt kielégítő magyarázatot azokra a jelenségekre, amelyeket rendszeresen megtapasztalunk.
Kvantumfizikai megközelítés
A kraniális munka megértéséhez a kvantumfizika szintjén kell gondolkoznunk.
A kranioszakrális terápia magyarázható anatómiai szinten – beszélhetünk a keresztcsont és a koponya csontjairól, a csontokat összekötő membránokról, a membránok által körülzárt térben található agyi-gerincvelői folyadékról, a faszciáról, amely a test minden részébe eljut, – és ez mind jogos. De ennél is tovább tudunk menni.
Rendkívül finom erőkkel dogozunk, magerővel, kvantum erőkkel. Kranioszakrális terapeutaként felismerjük a létezés ezen szintjét. A terapeuta jól integrált hulláma kölcsönhatásba lép a páciens zavart működést mutató hullámával, és ez lehetővé teszi az integrációt, valamint a kiegyensúlyozott, egészséges működés visszaállítását.
Anatómia, Élettan, Patológia
Az anatómia, az élettan és a patológia alapvető fontosságúak. Minden szinten meg kell értenünk az egészséget és a betegséget. Ezen túlmenően, kvantum szinten – tehát a kranioszakrális integrációban – kritikus fontosságú, hogy mit csinálunk a figyelmünkkel. A figyelmünk része a kvantum kölcsönhatásnak. Amikor részletesen be tudunk azonosítani anatómiai struktúrákat, az hatással van a gyógyulási folyamatra. A kraniális folyamatok azonban messze túlmutatnak anatómián, élettanon és patológián.
A kranioszakrális rendszer
Nem csak a testből áll. Nem is csak a testből és az elméből. Sőt, nem is csak a test, elme és szellem hármasából.
Thomas definíciója alapján a kranioszakrális rendszer “az adott személy a maga teljességében, az élete összefüggésrendszerén belül”. Minden számít, ami egy emberrel kapcsolatos – fizikai, mentális, érzelmi, szellemi, életvitlelbeli, családi és környezeti tényezők, az addigi életük eseményei, érzelmeik, reakcióik a környezetükre, kölcsönhatások a körülöttük lévő világgal.
Kölcsönhatás
Thomas szerint a kranioszakrális terápia nem egy technika amit valakin végrehajtunk, ez egy egymásra hatás. A testnek természetes vágya, hogy önmagát meggyógyítsa, van is velünk született képességünk a gyógyulásra – de ez a gyógyulási képesség túlterhelődhet traumák, balesetek, ártalmas körülmények hatására, és a gyógyító erő lecsökken.
A testben kifejeződő biodinamikus erőkkel összekapcsolódva fokozhatjuk a belső gyógyító potenciált – képessé téve a testet, elmét és szellemet az újraszerveződésre, újrakapcsolódásra, és visszaállíthatjuk az “élet lélegzetének” az akadálymentes áramlását az egész testben.
Ezt az összekapcsolódást a nyugodt, csendes jelenlét teszi lehetővé, amikor elmerülsz a mély csendességbe, és gondosan figyelsz a mélyen nyugvó biodinamikus erőkre, melyek a kranioszakrális rendszerben fejeződnek ki.